Sziasztok!

 Sziszi vagyok, tizenhét éves és a gútai egyházi gimibe járok - engem ért az a megtiszteltetés, hogy egy évadon keresztül látogathatom az előadásokat a Komáromi Jókai Színházban költségmentesen, sőt még a próbákra is lesz alkalmam beülni, cserébe blogolnom kell minden egyes élményemről, ami velem történik a Jókai falai között. Ez kivételesen nagy dolog a számomra, mivel már jó ideje rajongója vagyok a színháznak. Mindent tudni szerettem volna az intézményről, megnéztem a honlapot, az ezelőtti évadok előadásait... és még sorolhatnám. Szerettem volna megismerni a színházat a nézőtéren kívül is és idén alkalmam is nyílt rá! Megnéztem az épület minden egyes zugát (azt hiszem) és volt szerencsém a társulat néhány tagját is megismerni (Tar Renáta, Majorfalvi Bálint, Holocsy Krisztina, Szabó Viktor és Nagy László). Az utóbbi időkben másokkal is már volt alkalmam megismerkedni a csapatból. Mindenki barátságosan üdvözölt és nagyon nyíltan válaszoltak bármilyen kérdésemre. Nagyon izgatott voltam, hogy megismerhetem a színészeket, de aztán teljesen elmúlt ez az érzés, mert láttam milyen közvetlenek és nyíltak felém.

Szeptember 4-én megkaptam a V. I. P. kártyát, Tóth Tibor igazgató úr  adta át és pluszba hozzá még egy kis szuvenírt. Az biztos, hogy számomra felejthetetlen élmény volt és az is biztos, hogy teát most már csak a színházas bögrémből fogok inni.

Épp aznap este volt A három kismalac c. zenés bábjáték próbája, ami este hatkor kezdődött. Délelőtt pedig tíztől volt kettőig. Utána egy kis szünet, majd este megint belelendültek a próbába. Általában ilyenkor szoktak zajlani a próbák, viszont a főpróbahét sokkal kacifántosabb, mert már mindennek tökéletesen kell működnie. Ilyenkor a színészek sokkal több időt töltenek bent, akár még éjjel is órákig próbálnak. Érdekes volt számomra, hogy egy darabot lehet, hogy csak ötször játszanak, de lehet akár az is, hogy tizenötször.          

A próba előtt még vártam kicsit az öltözőknél és be is kukkantottam némelyikbe. Egy kérdés felmerült bennem: Miért pont a férfi öltözők vannak lent, a színpaddal egy szinten és miért a nőknek kell lépcsőzniük? De erre talán csak egy válasz van: Férfiak..!

Pille Tamás, a darab rendezője, megmutatta nekem a próbához sorakozó bábukat, akkor még épp pontosították a technikát meg a díszleteket. Nagyon tetszettek nekem a bábuk, eszembe jutott a gyermekkorom, amikor ott sétáltam közöttük. Azt is mondhatom, hogy míg néztem a mesét, újra gyereknek éreztem magam. Felidéztem,hogy anno mennyire beleéltem magam a mesék világába. Anya is számos mesét mondott esténként és A három kismalac is közte volt.

Pille Tamás már számos darabot rendezett, itt a színházban, például a Süsü, a sárkányt; Diótörőt; Móka Miki és barátait és a Minden egér szereti a sajtot. Ezek közül sajnos csak az utóbbit láttam, de még a Süsü műsoron van, úgyhogy nincs min bánkódnom.

Én voltam az első közönsége A három kismalacnak és elmondhatom, hogy száz százalékosan garantált a szórakozás! Sok humoros jelző, nagyszerű szereplők és elmondhatom azt is, hogy a felnőttek sem fognak egy cseppet sem unatkozni!

Remélhetőleg minél hamarabb visszatérek – és igyekszem mindenről részletesen beszámolni az olvasóknak -, addig is ne feledjétek: Szeptember 10. délelőtt 11 óra - A három kismalac!