Hát akkor elérkezett a második blogbejegyzés ideje is!                                                       

Most két dologról szeretnék nektek írni. Magáról a színházról vagy pontosítva arról a részéről, ahova csak a színészeknek és a munkatársaknak van bejárásuk (meg persze a bloggernek) és ide a művészbejárón keresztül lehet bejutni! Ha Komáromban jártam, MINDIG elmentem a bejáró felé, remélve, hátha meglátom valamelyik színészt. Hatalmas örömöt okozott, hogyha állt ott valaki. Tudom értelmetlenül hangzik, de azért jó látni a színészeket a színpadon kívül is. De ezt az apró kis örömöt, szerintem a színházrajongók többsége át tudja érezni.

 A második dolog az pedig a Bányavirág próbafolyamata. Én mindig úgy képzeltem, hogy egy próbán elejétől a végéig lepróbálnak egy darabot, és ez így megy a bemutatóig. A három kismalacnál is egy olyan próbát láttam, amikor végigmentek a darabon, megállás nélkül. Gondoltam, ez mindig így van... Aztán mesélték nekem, hogy csak a főpróbahéten (a bemutató napja előtti hét) van ez így, előtte csak részeket próbálnak az aktuális darabból, aztán ezt rakják össze később. Ja, és azt is megtudtam, hogy egy próbafolyamat, ami az olvasópróbától (erről majd később írok) a bemutatóig tart általában hat hét szokott lenni. 

Ahogy engem is, biztos még sokakat érdekel a színház azon része, ahova a közönségnek nincs bejárása, vagyis a ,,kulisszák´´. Sajnos a színpad körül most nem tudtam képeket csinálni, mivel épp filmvetítés volt (Deti) a nagyszínpadon.  Nem is gondoltam volna, de első alkalommal kész labirintus a színház ezen része. Egyik folyosó a másik után. Már egy picit gyakorlott vagyok a tájékozódásban, de bevallom még egy kicsit kacifántosan megy a dolog.    

 Szóval ,a művészbejárón belépve a portán kötünk ki, ahol általában a portásbácsik szoktak "lazulni", hisz van ott TV, ágy... kell ennél több? Itt vannak kitéve a színházról szóló újságcikkek, hírek, szereposztások, valamint a beosztások, hogy mikor milyen próba lesz az elkövetkezendő időkben. Na és aztán innen nyílik egy folyosó, ahol a férfiöltözők találhatók. Kényelmesen, pillanatok alatt eljutnak öltözőikbe a színészek, útjukra engedve a színésznőket, hadd lépcsőzzenek... Itt találhatók az ún. mikroport tartók (egyszerűbben, a kis mikrofonok, amiket például zenés előadások alkalmával viselnek a színészek).

Itt van még a raktár, a fodrász, valamint ki lehet jutni innen az előcsarnokba. Azt meg már rengetegen ismeritek, de vajon azt is, hogy innen lehet bejutni a stúdióba? Általában itt zajlik a filmvetítés, de sokat próbálnak itt a színészek is. Itt volt például a minap a Bányavirág próbája is. Szerintem olyan kis barlangfílinget kelt. Már többen mesélték nekem, hogy nagyon nem szeretnek itt próbálni, mert kicsi a helység és aztán egy kicsit nehéz átszokni a nagyszínpadra. Nekem még soha nem volt lehetőségem megnézni egy filmvetítést, de remélem idén alkalmam nyílik rá!

Amióta fontos szerepet tölt be az életemben a Jókai színház, sok emberrel beszéltem már róla (manapság már másról nem is tudok beszélni) és rájöttem, hogy azért még mindenkiben ott él a színház utáni vágyódás. A minap beszélgettem az egyik barátnőmmel is, aki sajnos csak ritkán jut el ide, viszont odavan a színházért és érdeklődik a színészet iránt is. Mesélte, hogy nagyra tartja a színészeket, és sok dologban megegyezett a véleményünk is e téren.

Akkor hát térjünk rá a Bányavirág c. tragikomédiára. Szereplői: Tóth Tibor, Mokos Attila, Bárdos Judit, Bandor Éva, Fabó Tibor. Általában a rendezőket olyan szeszélyesnek, szurkálósnak, önelégültnek képzeltem, bár sejtelmem sem volt, hogy igazából milyenek. A Bányavirág rendezőjét, Keszég Lászlót szerintem teljesen áthatotta ez a darab, mert olyan beleéléssel magyarázta a színészeknek, hogy mit hogyan kéne csinálni. A színészek pedig szó nélkül hallgattak rá, de persze az ő ötleteiket is meghallgatta a rendező. Komoly hangvételű műnek tűnik első hallásra, de egyébként sok benne  a komikus jelenet.   Nem olyan rég beszélgettem erről Tar Renivel. Mesélte, hogy sok olyan rész lesz benne, ami humoros is és egyben szomorú is, mivel rádöbbenünk, hogy a való életben is ugyanezek a problémák történnek velünk nap, mint nap. Aznap megint az esti próbára mentem el. Előtte még beszélgettem az aszisztenssel, Balaskó Edittel, valamint bemutattak a rendezőnek is. Épp akkor kamerázott Bálint is a legújabb Színházi Lábjegyzethez. Sokszor próbálták el ugyanazt a jelenetet, a rendező még finomított ezt-azt és még az aláfestő zenét is akkor próbálták. Az a rész, amit én láttam arról szólt, hogy az orvos (Mokos Attila - Csillag Mihály) elmondta a családtagoknak (Tóth Tibor - Iván, Bárdos Judit - Ilonka), hogy az apjuk - halála után - a vagyonát az egyháznak szeretné adományozni. Ezen felháborordtak, mivel az apjuk még templomban sem járt... Így is nehéz körülmények között éltek. A szomszéd (Fabó Tibor- Illés) átvitt nekik egy levelet, Iván azonban rátámadt. Sajnos a végén már nem tudtam maradni, de már ez a kis rész, amit láttam, magával ragadott és nagyon várom már a végkifejletet.                             Remélhetőleg eljutok majd a Bányavirág premierjére is pénteken vagy szombaton és üzenem mindenkinek, hogy érdemes eljönni ide, a színházba. A premier szeptember 26-án  és 27-én lesz (mindkét alkalommal 19 órától).

A közeli célom most az lenne, hogy a társulat tagjaival készítsek közös képeket és még adós vagyok egy kevés kulisszatitokkal is!