A Komáromi Jókai Színházban jártam

AZ ÉN SZÍNHÁZAM

AZ ÉN SZÍNHÁZAM

Főpróba és premier

2014. szeptember 29. - Lukács Sziszi

Újra itt! Elérkeztünk a harmadik blogbejegyzéshez is, ami főleg a Bányavirág c. darab köré fog épülni. Lehet, hogy már páran az olvasók közül láttátok az előadást, így már nem lesz annyira új az, amit leírok, de bátran kommenteljetek és akár össze is hasonlíthatjátok a véleményeteket az enyémmel! Aki pedig még nem látta és majd a jövőben tervezi megnézni, az kap egy kis ízelítőt. Tudom, ígértem egy kevés kulisszafotót/titkot, de sajnos most csak az előadásokra jutottam be, így erre megint nem volt lehetőségem. De annyit ígérek, hogy a közeljövőben teljesíteni fogom ezt a tervet.

blog 3.4.jpgCsütörtökön, azaz szeptember 25-én nyilvános főpróbán vettem részt, ahol a színházon belül dolgozók, illetve hozzátartozóik voltak jelen. Ezért nem kellett fizetni, de azért mindenki kapott jegyet. Én most a szüleimmel voltam, akik még nem jártak itt, a színházban, úgyhogy ez újdonság volt a számukra. Nekem, ahogy nekik is, abból a szempontból volt újdonság, hogy még soha nem jártunk nyilvános főpróbán, úgyhogy nem tudtuk mi vár ránk. Hatkor már indultunk is otthonról, mivel mi Kamocsán lakunk és onnan körülbelül húsz-huszonöt perc az út a főpróba meg hétkor kezdődött. Beértünk a színházba és az előcsarnokban anyu rögtön megcsodálta a kiállított ruhákat. Még pár percet vártunk a jegyeinkre, azután felmentünk. Itt fent vannak kitéve, a büfénél, a színészek képei és hát persze, hogy elkezdtem nekik ecsetelni, hogy ki kicsoda. Nagy részüket már ismerték, pedig még csak a színházban sem jártak. Nem is értem hogy lehet ez... De egyébként nagyon nyíltak és érdeklődőek voltak, mindig szívesen meghallgatják a színházas élményeimet, pedig ha én elkezdek valakinek valamit mesélni, az nem szabadul mellőlem egy jó darabig. Lementünk a színpadhoz, aminek a két oldalán volt a nézőtér. Ehhez a darabhoz nem kell nagy színtér, az egész csak egy szobában játszódik. Elfoglaltuk a helyünket és lestem, hogy kik jönnek még. Már mindennek pontosan kellett működnie, mivel másnap volt az élő-egyenes premier és ugyebár ez volt a főpróba. A függönyöket behúzták és minden elsötétült...Nagyszerű hangulat volt a nézőtéren, rengeteget nevettünk. Láttam a próbán egy részt belőle, és tudtam, hogy sok humoros jelenet van benne, de nem gondoltam volna, hogy ennyire másként fog hatni rám élőben. Sokkal jobban megértettem az összefüggéseket, és valószínűleg azért, mert láttam a teljes darabot egyben, az elejétől a végéig. Nekem személy szerint a temetés utáni beszélgetés (Iván és a doktor között) tetszett a legjobban. blog3 .2.jpgEgy pár percig tuti nem hagytad abba a nevetést. Szerintem nagyon jól megoldották a díszletet is. Nem is volt sok, nem is volt kevés és pont a darab mondanivalójához illett. Csak szólok, hogy nem a darab címéből kell kiindulni, mert sajnos én is, ahogy biztos még sokan, azt gondoltuk, hogy egy szomorú, melankolikus, tragédiákkal teli műről van szó. Ha beülsz és megnézed az előadást, teljesen átértékeled az elképzeléseidet. Higgyétek csak el, ha már másodszor látod akkor meg pláne más lesz a véleményed. A befejeztével indultunk is haza. A szüleim nagyon jól szórakoztak és amint kijöttünk, anyunak az volt az első kérdése, hogy legközelebb mikor jövünk. Nem annyira hosszú darab, másfél órás szünet nélkül és a végén volt az interjú a tápcsatornán, Ivánnal, ahol is a fő kérdés az volt, hogy miért ilyen nagy a halálozási arány Erdélyben, (mert ők ám hűen őrzik a hagyományokat: pálinkaivás reggel, délben, este) és a falu, elnézést, KÖZSÉG nagy része miért akasztja fel magát az erdőben. Illés szavaival élve „senki nem halt még meg természetes úton, példának okáért fejbe vágták egy fejszével“. Apu nagyon sajnálta Illést, amiért még majd annyiszor földhöz fogja vágni őt Iván, ahányszor a darab színre kerül.

blog3.3.jpg

És akkor most jöjjön a bemutató! Még nem tudtam semelyik premierre sem eljönni ide a színházba, mivel én mindig csak ifjúsági bérletes voltam. Nem is tudtam hogyan folyik az ilyen, csak nemrég mesélték nekem, hogy zajlik egy  premier és hogy utána fogadás is van. A művészbejárón át mentem be, ahol aznap este, első alkalommal találkoztam Fabó Tiborral. Nagyon aranyos bácsi és már egy ideje szerettem volna megismerkedni vele. Már teljes díszben állt, hiszen már csak pár perc volt a kezdésig. Igazából nem láttam rajta semmiféle izgulást, már biztos rengeteg premiert megélt. De azért a rendezőtől, Keszég Lászlótól megtudtam, hogy az összes színész izgult egy picit. De elég jól leplezték.  Ezután lementem az előcsarnokba, ahol készítettem pár fotót az érkező vendégekről. De persze az én fotóstehetségemmel nem születtek igazán jó képek, de már tanulgatom a technikát. A „sikeres“ fotózás után felmentem, ahol még átnéztem a műsorfüzetet – a szerzővel, a rendezővel,a színészekkel készítettek interjúkat és minden részletesen benne volt a darabról is.A Bányavirág az egy trilógiának az első része (utána van a Bányavakság és a Bányavíz). Azt tervezik, hogy másik két része is színre fog kerülni a jövőben. Bálint elmondta, hogy mi vár még rám a fogadáson is. Láttam még pár színészt is, aki eljött megnézni a bemutatót.

Ugye telt ház volt, mivel sokan vettek premierjegyet és így is csak a premierbérletesek fele ült ott pénteken, a másik fele pedig szombaton jött.Miután lezajlott az előadás, azon gondolkodtam, hogy miben volt ez más a főpróbánál. Nem találtam sok különbséget, csak apróságokat, de amúgy is, minden alkalommal lesznek benne szinte láthatatlan eltérések.Nagyon hosszú taps volt a végén és én is ugyanannyira jól szórakoztam, mint előző este. Később megtudtam a nézőktől, hogy mindenki fergetegesen érezte magát. Na szóval, mikor vége lett, a közönség kivonult és csak a stáb meg a színészek maradtak a színpadon. Bárdos Judit és Fabó Tibor virágot kaptak. Hoztak be pezsgőt, pálinkát azután jöttek a gratulációk. Ilyenkor mindenki gratulál egymásnak a premier után és mindenki megköszöni az egy hónapot, vagyis a próbafolyamatot. Ja és még azt elfelejtettem, hogy a premier előtt senki nem kíván sok sikert a másiknak csak esetleg „kéz és lábtörést“, mivel akkor soha sem szokott szerencsés lenni a dolog. Épp ezért kívánják az ellenkezőjét.  Tóth Tibor és Keszég László mondott egy nagyon rövidke beszédet. Az igazgató úr értékelte az elmúlt egy hónapot és megköszönte a munkát mind a színészeknek, mind a stábtagoknak. A rendező is így tett és még azt is megemlítette, hogy a közeljövőben legalább 17-szer várható a darab színre vitele. Azután jött az ajándékozás. Bandor Éva adta át az ajándékát a rendezőnek, aki házi pálinkát, kompótot és egy stábfotót kapott. Az ajándékokat aszerint válogatják, ami a darabra jellemző. A csoportkép pedig már nagyon régen szokás. Azok vannak rajta, akik valamilyen módon segítik azt, hogy az előadás létrejöhessen. 

blog3.5.jpgLőrincz Margit, nyugdíjazott színésznő, átadta a Lőrincz Margit emlékgyűrűt Bárdos Juditnak, aki nagyon meglepődött és egyáltalán nem számított rá. Később a színészek elmentek átöltözni, én pedig addig csatlakoztam a fent várakozó közönséghez. Hatalmas svédasztal volt, rengeteg választékkal. És akkor én elővettem a jegyzetfüzetem és nekiláttam a nézők „zaklatásának“. Sokukkal beszélgettem és remek visszajelzéseket kaptam, mindenki örömmel válaszolt és mindenkinek más volt a véleménye. Volt aki évek óta veszi a premierbérletet és nem is számít neki, hogy milyen előadásra megy, hisz eddig még egyszer sem csalódott. Szabó Viktort, színészt is kifaggattam, hogy neki mi a véleménye. Ő válaszolt a legbővebben arra, hogy neki mennyire tetszett az előadás: „ Nagyon...“ . De persze aztán hozzátette, hogy ajánlani tudja mindenkinek. Volt, aki a címéből kiindulva szomorúbbra számított, de aztán kellemesen csalódott. Beszélgettem egy idősebb nénivel is, aki elmondta, hogy ez egy összeszokott társaság, itt mindenki mindig megveszi a bérletet és azért gyakran akadnak új arcok is. Még megkérdeztem jó pár nézőt is aztán odamentem egy idős házaspárhoz, nekik is feltettem a kérdéseimet és aztán kiderült, hogy ők nem is olyan ismeretlenek itt. A bácsi, Ropog József volt, aki hosszú évtizedekig itt színészkedett és a felesége, Székely Erzsébet itt volt öltöztető. Ők a színházban ismerkedtek meg és mivel már későre járt, indultak haza, de megígértettem velük, hogy a legközelebbi premieren elmesélik nekem, hogy találtak egymásra. Hosszú ideig beszéltünk és szóltak, hogy okvetlen keressem meg majd őket az elkövetkezendő premiereken is. Az utolsó állomásom az igazgató úrhoz vezetett.

blog 3.jpg

Rengeteget beszélgettem vele, vagyis inkább csak ő beszélt, de minden kérdésemre bőven válaszolt. A színészeknek eleve nagy dolgot jelent a premier és hogy hogy reagálnak a nézők. A színházigazgatónak meg pláne. Elmondta, hogy sokkal jobban izgul a színpadon azóta, amióta igazgató lett. 2003 óta vezeti a színházat, előtte pedig a kassai színházban tevékenykedett. Kutakodtam egy kicsit és azt olvastam, hogy egy ideig nem „nem ment jól a sorsa“ a színháznak és most pár éve kezdett újra beindulni és sokaktól hallottam, hogy egyre jobban és jobban tetszik az embereknek. Kicsit eltértünk a tárgytól, de akkor most térjünk vissza a jelenbe... „Amikor egy próbafolyamat véget ér, valami megszűnik az életedben. Olyan érzés, mintha véget érne egy kapcsolat vagy mintha útjára engednéd a gyermekedet a nagyvilágba.“ – mesélte Tóth Tibor. „Egy bemutatóval soha nem kész egy előadás, mindig csiszolódik és mindig van mit tanulnia a szerepével kapcsolatban a színésznek“. Szerinte nagy baj van azzal a színésszel, akiben nincsenek kételyek – hisz senki sem tökéletes.  Van egy kifejezés, amit akkor használnak, ha nagyon jó volt az előadás, vagyis akkor jó, ha „elszáll“. És akkor itt véget is ért a harmadik blogbejegyzés. Esetleg még annyit hozzáfűznék, hogy ez a Bányavirág cím allegorikus -  a bányákban sötét van, viszont virágok vannak az apró kis repedésekben, amelyeket ha a felszínre hozunk, csillogni fognak. Remélem azoknak, akik még nem látták a darabot picit felkeltettem az érdeklődésüket és sok szeretettel ajánlom mindenkinek.

Még egyszer utoljára szerdán fogom látni a Bányavirágot és nagyon várom már, mivel mindig lehet benne valami újat találni és mindig lehet belőle újat tanulni.

Itt az évad első Lábjegyzete! Szó van benne a blogról, a Bányavirág próbafolyamatáról, valamint riportot láthattok benne a rendezővel, Keszég Lászlóval és Bárdos Judittal!

A bejegyzés trackback címe:

https://azenszinhazam.blog.hu/api/trackback/id/tr126745173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása