Na, akkor kezdjük ott, hogy ez volt életem egyik legnagyobb színházi élménye!!! Ugyanis most teljesen rendhagyó módon, a kulisszák mögül láthattam a Különös házasságot, ami meghatározó része lesz a színházlátogatásaim által szerzett élményeimnek. Úgy gondoltam, hogy ha már megyek az előadásra, megnézhetnék egy Csirkefej-próbát is. Viszont azon csak egy órácskát maradtam. A sulival mentünk az ifjúsági bérletes előadásra és magyaron épp Mikszáthot vettük, szóval már mindenki tudta nagyjából, hogy mi a történet. Ez hasznos, mivel kétfajta módon is le tudtuk elemezni a történet lényegét, akár színházban látva, akár a könyvet ismerve. Az előadás előtt pár perccel megérkezett a buszunk a színházhoz. Amikor az öltözőkhöz értem, még javában ment a készülődés és aztán percek múlva felhúzták a függönyöket. Körbenéztem a kulisszák mögött, már ott volt minden pontosan a helyén és próbáltam összerakni, hogy milyen kellék mikor következik. Már akkor annyira izgalmasnak tűnt, gondoltam: milyen lesz majd élő egyenesben? Nagy Lacus, az ügyelő mögött foglaltam helyet. De vajon neki mi lehet a szerepe? Most szeretném ezt leírni, mert ha hiszitek, ha nem neki van az egyik legfontosabb szerepe a színház mindennapjaiban. A minap volt is róla egy cikk az egyik újságban és azt olvasva tudtam meg pontosabban, hogy mi is a feladatuk az ügyelőknek. Ez egy nagyon pontos koncentrációt igénylő munka, mivel figyelnie kell a szereplőket, hogy időben érkezzenek, ügyelnie kell a díszletre, a kellékekre, mindennek rendkívül pontosan kell működnie, amiért mind ő felelős és minden előadáskor jelen kell lennie. A színpad mellett van egy kis zug, ami csakis az ő helye és van itt egy kis TV, amin az egész nézőtér, valamint a színpad látható és gondolom innen tudja ő is, hogy mikor melyik jelenetnél hívjon egy bizonyos színészt. A „hívni“ alatt azt értem, hogy van előtte egy kis mikrofon, amibe bemondja a színész nevét, amit aztán hallani lehet az öltözőkben, a büfében, a varrodában... Még egy dolog, vagyis a szövegkönyv nem hiányozhat előle, ugyanis abban van minden fontos információ, amit a próbák során összegyűjtött. Talán ennyi lenne úgy nagy vonalakban a szerepéről, de emellett még biztos van pár dolog, amiben „szerepet játszik“. Azok a színészek, akik az első felvonásban szerepelnek, lassan kezdtek megérkezni, leghamarabb a két főszereplő, Viktor és Karcsi. Ahogy látom nagyon jól elvannak egymással, sokat hülyéskednek együtt és ez az előadás előtt sem volt másképp. Egyáltalán nem láttam semmilyen „izgulást” sem rajtuk. A monitoron láthattuk, hogy már megtelt a nézőtér. Nekem mindig hosszabb időnek tűnik az, amikor már benn ülünk a nézőtéren és várjuk, hogy minden elsötétedjen. Na ez most nem így volt, olyan gyorsan elrepült az az idő, hogy már csak azt vettem észre, amikor a hangszóróba bejelentették, hogy ki kell kapcsolnia mobilokat. Akkor már a két srác kezében ott volt a bőrönd és teljes készenlétben álltak. És akkor megszólalt a zene... Tökéletesen jó helyről élvezhettem az előadást, pont ráláttam a színpadra és Lacus munkáját is figyelemmel tudtam kísérni. Előttem volt az a hely, a „takarás”, ahol a színészek várakoznak és hát ugye a darabban függönyöket használnak háttérnek, mögötte pedig a műszaki dolgozók várják Lacus utasításait – mikor, melyik diszlet hova kerüljön, mikor milyen helyzetben álljon a forgószínpad, stb... Érdekes volt bepillantani a „háttérmunkások” világába! Az egy óra hamar eltelt a szünetig, én
nagy izgalommal kísértem végig az első felvonást és bevallom nem nagyon volt elképzelésem milyen lehet a kulisszák mögött végignézni egy darabot, azt szerettem volna ha minden meglepetésszerűen ér. A szünetben készült pár fotó néhány színésszel. Tar Renivel még selfieztünk is egyet, de gondolom mindenkit ért már olyan érzés, hogy csinálhatott magáról vagy csináltathatott volna akármennyi képet, egyik sem tetszik neki... na ez nekem most pont így volt. A szünet hamar véget ért, legalábbis számomra, viszont az a maradék másfél óra sem tűnt hosszúnak. Ha valamelyik színész egy picit hosszabb ideig nem lépett színre, addig vagy kiment az öltözőjébe szöveget mondani, felkészülni a következő jelenetére, vagy hátul volt a kulisszáknál. Egy adott jelenetnél, mint mondjuk, amikor Dőry Mária felölti a menyasszonyi ruhát, jön a fodrász, az öltöztető akik segítenek neki átöltözni minél hamarabb. Hátul, a függönyök mögött szorgoskodtak páran a forgószínpadnál. A közönséget hallva, szerintem élvezték a Különös házasságot és nekem is egy életreszóló élmény volt. Nézzetek meg egy rövid videót az előadás előkészületeiről – riportok a rendezővel, néhány szereplővel! 

A Csirkefej-próba hétkor kezdődött. Én pont olyan háromnegyed hét körül értem vissza a színházba, a  próbára. Még leültem kicsit a portán, ahol aztán összefutottam Orbán Katival, a kellékessel és elbeszélgettem vele. Megtudtam, hogy gyakran kell késő estig benn maradnia a színházban és, hát mivel az ő az egyetlen kellékes itt, minden előadásnál és azt hiszem hogy minden próbán is itt kell maradnia. Megjött Viktor, Leczkési Dóri, aztán Balaskó Edit, rendezőasszisztens, s még egy páran. A próba kezdetéig ott volt mindenki a portánál és személy szerint én nagyon jól éreztem magam velük, irtó jó hangulat volt. Mindenki már csak a rendezőre – Forgács Péterre - várt és amikor megérkezett, mindenki a stúdió (Vasmacska stúdió) felé vette az irányt, mert aznap este csak épp Fabó Tibor, Karcsi és Viktor próbált egy olyan jelenetet, amihez elég egyelőre a stúdióban próbálni. Nem nagyon ismerem ezt a darabot, de azt láttam, hogy kíméletlenül, nyersen beszélnek és viselkednek egymással a szereplők, ami szerintem arra szolgál főleg, hogy jobban kifejezzék a darab mondanivalóját és ezáltal jobban átjön a lényege. Mivel csak maximum egy órát maradtam, nem tudtam teljesen elemezni, hogy ez a rész most konkrétan miről szól... Csak azt tudom, hogy egy idős embernek (Fabó Tibor) van egy fia (Tóth Karcsi), aki otthonban nevelkedett, mert nem tudott vagy nem akart gondoskodni róla az apja. Épp szabadott kapott a fiú, ez idő alatt elment az édesapjához, aki meglepetéssel fogadta őt. Vele tartott a barátja (Szabó Viktor) is. Nagyjából ezt fogtam fel abból a részből, amit láttam és talán ennél a darabnál vagyok a legkíváncsibb, hogy mi fog kisülni belőle. Már erről is készült egy Lábjegyzet (a huszonnyolcadik rész), a riportok alapján érdekesnek ígérkezik!

 Tartsatok velem legközelebb is, újabb élményekkel, kulisszatitkokkal szolgálok majd!!! ÜDV MINDENKINEK!