Sziasztok Mindenki!!!

Idejét sem tudom már, mikor volt az utolsó bejegyzésem, viszont most három sztorival is szolgálhatok nektek! Helyesbítsünk, inkább kettő és fél. A fél lenne a Lili bárónő, mivel arról már írtam egy kisebb élménybeszámolót, az újvári előadásról. Viszont még azért is fogom majd megemlíteni, mert a rajongásom  által keltett érdeklődés hatott a családomra valamicskét és felkeltettem az érdeklődésüket az operett iránt. Igazából nem is kellett győzködni őket, elég volt csak az, amiket meséltem nekik minden egyes Lili bárónő látogatásom után. A másik kettő meg ugye hát a legfrissebb darab, a Csirkefej (főpróba és premier persze). Ahogy már a két címből kitűnik, teljesen ellentétben állnak egymással. De hát persze nem lehet egy kalap alá venni egy operettet, meg egy tragédiát.

December huszonhetedikén voltam a családommal a Lilin, ami már picit régebben volt, de számomra még mindig friss az élmény. Szerintem egy színházlátogatás a családok számára nagyon hasznos közös program. Ez nálunk is így volt, mivel, ha azelőtt nem is annyira gyakran jártak a szüleim színházba, azért ők is szívesen benne vannak akármikor egy ilyen programban. Én annyira vártam már ezt az estét, mintha még csak most látnám először és szerintem ez mostantól mindig így lesz. Nagyon sokan voltak az előadáson,mondhatjuk, hogy telt ház volt. Amikor még a bejárat felé tartottunk, akkor érkezett meg egy busz tele emberrel, akik mind a színházba jöttek. Amikor jöttem kiváltani a jegyeket, körülbelül december elején, már alig akadt hely, de így is pont oda tudtam foglalni helyet, ahova eredetileg terveztem, azaz a második sorba! Már említettem azt is, hogy onnan azért nem látni be annyira jól a színpadot, mint például a nyolcadik, kilencedik sorból, de azt szerettem volna, hogyha a családom is megérzi azt a hatást, amit akkor érez az ember, ha közel ül a színpadhoz.

 Később aztán rá is jöttek, miért tökéletes hely. Nagyon jól érezték magukat, egy percet sem unatkoztak, jó kikapcsolódás is volt számukra. Velük is úgy volt, ahogyan velem – ha lesz még egyszer a Lili bárónő, okvetlen meg akarják nézni. Elújságolták ezt a munkahelyen, barátoknak, ismerősöknek és mindjárt akadt pár jelentkező, viszont sajnos azt még nem lehet tudni, mikor lesz itt Komáromban megint... Jaj és még egy dolog, a főszereplő, Illésházy László szerepét Kiss Zoltán, a  Kecskeméti Katona József Színház színésze vette át (a fotón Tar Renivel látható), s meglehetősen kevés ideje maradt betanulni a szerepét. Ennek ellenére nagyszerűen játszott, minden elismerésem neki! Hazafelé úton csak erről beszélgettünk, kiveséztük a szereplőket, elmondtuk, hogy kinek mi tetszett benne a legjobban és megbeszéltük hogy családi kiruccanásként ezt bármikor beiktathatjuk.

A szünet után aztán megint meglátogattam a színházat egy főpróba és egy premier erejéig. Január nyolcadikán volt a Csirkefej-főpróba, pont sulikezdéskor és az igazat megvallva már nem is tudtam mire számíthatok, mivel a próbalátogatásom úgyszólván már régen volt. Nagyvonalakban tudtam miről szól Spiró György műve, mivel megnéztem a Lábjegyzetet és elolvastam a tartalmat. Azt gondoltam már az elején is, hogy nem lesz egy könnyű darab.  Most ismét a szüleimet vittem magammal. Tizenöt éven aluliaknak nem ajánlott, műfaja: tragédia. A kemény és nyers valóságot mutatja meg és ahhoz, hogy ezt a darabot teljesen megértse az ember, már jó pár dolgon keresztül kellett mennie. Szerintem amikor nézed a Csirkefejet, még nem igazán érted meg mi a tanulság, vagy mi a központi gondolata. Utána kell elgondolkodnod, legalább is nálam ilyen volt. Úgy teljes egészében csak én is akkor értettem meg, mikor már pár emberrel beszéltem róla. Még ilyen stílusú darabot nem láttam színházban, más volt mint a többi. Nem volt híján a trágár beszédnek sem, de hát mostanság már sokan csak így tudják kifejezni magukat, szóval nem gond megérteni.

 Kb. 3 órás volt szünettel együtt. Nem egy könnyen emészthető darab, de az élet nem fenékig tejfel, ahogy ezt az előadás is mutatja. Sokan jöttek a főpróbára és a premierre is és sokaktól hallottam, hogy nagy hatással volt rájuk, kinek jobb, kinek rosszabb értelemben, de hiszen mindenkinek megvan a maga véleménye. Mivel a rideg valóságot mutatja meg, ezért sokan félnek beismerni, hogy ez a mai idők tükörképe - az apa a gyerekében csak a pénzt látja, az emberek csak a saját sanyarú életükkel foglalkoznak, sajnáltatják magukat, nem merik beismerni a hibáikat. Aput nagyon mélyen érintette, sokáig nem tudott szóhoz jutni sem. A premier is hasonlóképp zajlott, csak az volt más kicsit, hogy az utána lévő fogadáson kevesebben voltak, sokan elmentek rögtön utána. Mondjuk azt hallottam, hogy ez várható egy ilyen darab után. Most megint ott maradtam a színpadnál és most sokan voltak ott, mivel van egy kicsi kórus is a vége felé – igazán ügyesek voltak a gyerkőcök.

A főszerepet, vagyis a vénasszonyt Cs. Tóth Erzsébet m. v. játszotta, aki a Thália Színház művésze volt (gyorsan lekaptam őt egy fotóra a premierelőadás kezdete előtt).

Eredetileg Gobbi Hildának írták a szerepet, aki kemény, erőteljes személyiséggel megáldott, elismert színésznő volt. A felakasztott macska indítja az egész sztorit és utána kezd minden lassan kiderülni. Azt még hozzáfűzném, hogy szerintem a "névtelenség" is sokat tesz, mivel ugye senkinek nem volt neve - srác, haver, apa, öregasszony. Nem lesz számomra egy könnyen felejthető mű és nem is tudom igazán megmondani, milyen a viszonyom ehhez a darabhoz – elgondolkodtatott az biztos. Mostanra ennyit szerettem volna, és még azt üzenem, hogy érdemes megnézni ezt az előadást, viszont nem kell elhamarkodott döntéseket hozni vele kapcsolatban! Legközelebb, ha minden jól megy, jövök majd egy olvasópróbás élménybeszámolóval (Álszentek összeesküvése). Nemsokára újra jelentkezem! Addig is nézzétek meg a huszonkilencedik Színházi Lábjegyzetet, és a Csirkefej előzetesét!